A vadölő (1967) Chingachgook, die grosse Schlange Kategória: Kaland Dráma Romantikus Western Tartalom: A nagy indián könyv első könyve alapján készült film. Vadölő, az ifjú fehér vadász, a delaver indiánok között nőtt fel, ők nevelték bátorságra és mindenekelőtt becsületre. Az ősrengeteg határán él, s magatartásával példát mutat a gátlástalanul előretörő fehér telepeseknek, valamint az általuk egymásra uszított indián törzseknek. Vakmerő kalandjai, hőstettei a csodálatos, akkor még érintetlen észak-amerikai erdőségekben játszódnak le, egy festői tó, a Kristálytükör partján. Erre a tóra építette a cölöpházát Thomas Hutter, egy különös fehér öregember, s itt él lányaival, a csodaszép Judithtal és a szelíd Hettyvel. Közben háború dúl az angol és francia gyarmatosítók között; a franciákkal szövetséges irokéz indiánok betörnek a Kristálytükör vidékére, és pusztulással fenyegetik a Hutter-családot. Szerencsére éppen időben érkezik oda Vadölő, és barátja, Csingacsguk az ifjú delaver főnök...
Gy. Horváth László új fordítása a maga teljességében és frissességében ennek a komoly tradíciónak a betetőzését jelentheti. Az új magyar kiadásban szerepel Cooper 1831-es, az akkori angol kiadáshoz írt előszava is, amit itt a Sorközön is el lehet most olvasni. null null
Nem hiába tartozott rajongói közé Victor Hugo is, aki a század legnagyobb írójának nevezte amerikai kollégáját – igaz, annyi lazítással, hogy "Franciaországon kívül". A másik nagy francia írófejedelem, Honoré de Balzac sem fukarkodott a dicséretekkel, bár ő már kissé kritikusabb volt a cooperi opus sok darabjával (ezeket lesajnálóan "rapszódiáknak" nevezte), de a Nyomkereső t ő is remekműnek vélte, Coopert pedig a természetleírás kizárólag Walter Scotthoz mérhető mestereként ünnepelte. De még a huszadik században is akadtak Coopernek jelentős rajongói, mint D. H. Lawrence például, aki a Vadölő t az előző század Tolsztojt, Dosztojevszkijt vagy Flaubert-t megszégyenítő mesterműveként emlegette. James Fenimore Cooper Fotó: Mathew Brady (1850) Coopernek nem csak nagy rajongói, de nagy kritikusai is akadtak, egyikük, a honfitárs Mark Twain például egy olyan kegyetlen esszét közölt róla 1895-ben Fenimore Cooper's Literary Offenses (kb. Fenimore Cooper irodalmi bűnei) címmel, hogy azt máig is megemlegetik.
Később ebből lett a modern kori Cooperstown. Apja bíró volt és a kongresszus tagja. James Albanybe és New Havenbe járt iskolába, majd a Yale College -ba 1803 - 1805 között, mint a legfiatalabb tanuló. Azonban kirúgták veszélyes csínytevései (ezek között robbantás is szerepelt), valamint étel eltulajdonítása miatt. [1] Három évvel később belépett az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetébe, azonban egy-két tengeri út után, mely csak némi tapasztalatszerzésre volt jó, és arra, hogy meglegyen a hadnagyi kinevezése, elvette feleségül Susan Augusta de Lancey-t. Az esküvő Mamaroneckben volt, újév napján, 1811 -ben. Ekkor lemondott tiszti rangjáról, azonban a házassággal egy igen előkelő családba került. Apja 1809 -ben halt meg, amikor James 20 éves volt. Az örökség, amit fiára hagyott, James egész életét meghatározta. Cooper regényeinek mintegy fele a határvidék életével foglalkozik. A Bőrharisnya című műben apját Marmaduke Temple bíró személyében ábrázolja. 1851. szeptember 14-én halt meg Cooperstownban.
Cooper könyve, illetve a teljes Bőrharisnya-pentalógia eredetileg nem gyerekeknek szólt, sőt, a maga nyerseségével és azzal, ahogy a háborús erőszakot olykor meglehetősen kendőzetlenül ábrázolta, a korabeli felnőtt olvasóközönség körében is bizonyosfajta meghökkentést keltett. És persze ezzel együtt hihetetlenül népszerűvé is vált hazájában ugyanúgy, ahogy Európa legtöbb országában is. Az egy külön irodalomszociológiai vizsgálatot igényelne, hogy rálássunk, azalatt a bő másfél évszázad alatt, ami a művek eredeti megjelenése óta eltelt, mitől "mentek le" ifjúsági irodalomba ezek a könyvek, mindenesetre tényként megállapítható, hogy Cooper indiánkönyvei itthon is elsősorban a kiskamaszok érdeklődésére tarthattak és tarthatnak ma is számot. Éppen ezért érdekes kísérlet most a csonkítatlan verzió magyar kiadása – meglátjuk, hogy ebben a formában és terjedelemben (428 oldal a könyv) is megtalálja-e ez a klasszikus a maga közönségét. Sólyomszem, Chingachgook, Uncas és a Munro lányok romantikus története eredetileg 1826 februárjában jelent meg, az elhíresült regénysorozat második köteteként, az első, 1823-as Bőrharisnya (eredetileg: The Pioneers) után, és az 1827-es A préri előtt.
A pentalógia utolsó két kötete jóval később, 1840-ben ( Nyomkereső) és 1841-ben ( Vadölő) jelent meg végül. A korábban Jane Austen-utánérzéssel (álnéven), majd kémregénnyel (ezt már a saját nevén) jelentkező szerző valódi nagy sikereit ezekkel az indiántörténetekkel érte el, és tény, hogy az indiánkönyvek között megjelent tengerészregényei is jól mentek a maguk idején, ma már szinte csak a Bőrharisnya-sorozat ra emlékszünk tőle, és abból is leginkább Az utolsó mohikán ra. Nyilván ehhez hozzátartozott a maga korában a könyvek információszállító jellege is: a világ nagyrészén, de még magában az akkori Egyesült Államokban is az akkori vagy a közelmúltbeli határterületeken zajló élet ismeretlen volt, és mint ilyen, egyszerre csábító és fenyegető is. Cooper pedig, mint rendes romantikus regényíró, olyan történeteken keresztül tárta a határvidéki élet fényes és kevésbé fényes oldalát a korabeli olvasók elé, amiket New Yorktól Londonon át Budapestig (és tovább: elég, ha az orosz "Fenimore-kultuszra" gondolunk) egyaránt érteni és élvezni tudott a közönség.
A nagy indián könyv első könyve alapján készült film. Vadölő, az ifjú fehér vadász, a delaver indiánok között nőtt fel, ők nevelték bátorságra és mindenekelőtt becsületre. Az ősrengeteg határán él, s magatartásával példát mutat a gátlástalanul előretörő fehér telepeseknek, valamint az általuk egymásra uszított indián törzseknek. Vakmerő kalandjai, hőstettei a csodálatos, akkor még érintetlen észak-amerikai erdőségekben játszódnak le, egy festői tó, a Kristálytükör partján. Erre a tóra építette a cölöpházát Thomas Hutter, egy különös fehér öregember, s itt él lányaival, a csodaszép Judithtal és a szelíd Hettyvel. Közben háború dúl az angol és francia gyarmatosítók között; a franciákkal szövetséges irokéz indiánok betörnek a Kristálytükör vidékére, és pusztulással fenyegetik a Hutter-családot. Szerencsére éppen időben érkezik oda Vadölő, és barátja, Csingacsguk az ifjú delaver főnök... Játékidő: 87 perc Kategoria: Családi, Kaland, Történelmi IMDB Pont: 6. 7 Beküldte: Filmekaneten: Nézettség: 10554 Beküldve: 2014-10-04 Vélemények száma: 0 IMDB Link Felhasználói értékelés: 7, 8 pont / 4 szavazatból Rendező(k): Richard Groschopp Színészek: Gojko Mitic (Chingachgook) Rolf Römer (Vadölő) Lilo Grahn (Judith Hutter) Helmut Schreiber (Tom Hutter) Jürgen Frohriep (Harry Hurry) Drahota Andrea (Wahtawa)
Értékelés: 16 szavazatból Ezt is ajánljuk Stáblista: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! eynrg 2014 márc. 29. - 09:11:59 Szépen elferdítették a regénybeli történetet... De legalább a helyszínek olyanok, ahogyan a regény olvasásakor elképzeltem. A Vadölõnek is legalább 5 filmes feldolgozása van, ez csak az egyik. Lásd az Indián filmek címû cikket a Régi új filmek blogjában. 10/10 WARD 2008 júl. 02. - 08:31:41 Óóóóóó, igeeeen, Gojko Mitic a király! :-D Chingachcook, die große Schlange!!!! jeeeeeeeeee! :-D 10pont!
Vadölő Az első kiadás Szerző James Fenimore Cooper Eredeti cím The Deerslayer Ország Amerikai Egyesült Államok Nyelv angol Műfaj regény Sorozat Bőrharisnya-sorozat (Leatherstocking Tales) Előző Nyomkereső Kiadás Kiadás dátuma 1841 Fordító Réz Ádám Média típusa könyv ISBN ISBN 978-615-5292-48-4 Külső hivatkozások A könyv a MEK-ben A Wikimédia Commons tartalmaz Vadölő témájú médiaállományokat. Classic Comics - The Deerslayer Az 1888-as német kiadás könyvborítója A Vadölő (The Deerslayer) James Fenimore Cooper 1841 -ben megjelent regénye, a Bőrharisnya-sorozat első része. Történet [ szerkesztés] Vadölő, az ifjú fehér vadász, a delavár indiánok között nőtt fel, ők nevelték a vadonban való életre. [1] A történet a Kristálytükör tó partján játszódik. A tavon él Thomas Hutter nevű öregember lányaival. Az angolok és franciák háborúja miatt, a franciákkal szövetséges irokéz indiánok betörnek a Kristálytükör vidékére, és végezni akarnak a Hutter családdal. Szerencsére éppen időben érkezik Vadölő és barátja, Csingacsguk, az ifjú mohikán főnök.
Mindenki ismeri Sólyomszem, Chingachgook, Uncas és a Munro lányok történetét, de eddig senki sem olvashatta magyarul a regényt eredeti formájában. Mostantól Gy. Horváth László fordító és a Park Kiadó jóvoltából ezt is megtehetjük. Idén szeptemberben lesz 230 éve, hogy a New Jersey állambeli Burlingtonban megszületett James Fenimore Cooper, az amerikai regényirodalom egyik úttörője, és indiánregényein keresztül a világirodalom műfajteremtő, máig népszerű szerzője. Talán éppen ez az évforduló lehet az apropója, hogy a Park Könyvkiadó, illetve a műfordító Gy. Horváth László hiánypótló vállalkozásra szánták el magukat, és magyar nyelven is végre hozzáférhetővé tették Cooper legismertebb művét, Az utolsó mohikán t. Olyan regényről van szó, amit nem kell a magyar olvasóknak bemutatni, hiszen sok-sok generáció óta meghatározó ifjúsági olvasmányként van jelen a hazai közönség előtt – csakhogy eddig minden egyes magyar kiadás egyben átdolgozás is volt, rövidített verzió, a fiatal olvasóknak szánt egyszerűsítésekkel.