Természetesen karácsony napja Jézus születésnapja: de vajon az Ige valóban december 25-én lett testté? Azt mondanám, hogy ennek az esélye egy a háromszázhatvanöthöz – kezdi a oldalon megjelent írását Alice Camille Míg a születések feljegyzése mindig is fontos volt, azok időpontja már nem igazán. Nem tudjuk teljesen biztosan, hogy melyik évben született Jézus, a napot még annyira sem. Valamikor Krisztus előtt 7 és Krisztus után 4 között az Ige testé lett, és eljött közénk. János evangéliumában a megtestesülést helyezi a középpontba, annak pontos dátumát azonban nem tartja fontosnak. Máté és Lukács Jézus születésének részleteit teológiai szempontból szemléli. A történelmi hátterük kevésbé biztos, és ezek az evangélisták nem is tartják fontosnak. Márk nem is ír Jézusról a felnőtt kora előtti időkből. De miért rakta az Egyház Jézus születésnapját december 25-ére? Ennek a dátumnak semmi jelentősége nem volt, amíg Aurelius, római császár be nem vezette a "sol invictus", azaz a "legyőzhetetlen nap" ünnepét.
Fi�t fog sz�lni, �s nevezd J�zusnak, mert � szabad�tja meg n�p�t annak b�neit�l" (Mt. 1:18-21). J�zsef �gy is tett. Augustus r�mai cs�sz�r rendeletet adott ki, hogy a birodalom tartom�nyainak lak�it �sszesz�ml�lj�k. Mindenkinek saj�t nemzets�ge v�ros�ba kellett mennie. J�zsef �s M�ria is elment Galile�b�l D�vid v�ros�ba, Betlehembe, mivel D�vid nemzets�g�b�l sz�rmaztak. M�ria, J�zsef feles�ge v�rand�s volt az �ssze�r�s idej�n. Ott-tart�zkod�suk alatt �rkezett el a sz�l�s ideje. Nem kaptak sz�ll�st a vend�gfogad� h�zn�l, ez�rt szeg�nyes ist�ll�ban hozta vil�gra els�sz�l�tt fi�t. Bep�ly�lta �s j�szolba fektette (Lk. 2:1-7). Ezek az esem�nyek sok �sz�vets�gi pr�f�ci�t, j�vend�l�st teljes�tettek be. P�ld�ul Mike�s k�nyve J�zus sz�let�si hely�t jel�lte meg: "De te Efrat�nak Betleheme, b�r kicsiny vagy J�da ezrei k�z�tt: bel�led sz�rmazik, aki uralkod� lesz Izraelen, akinek sz�rmaz�sa kezdett�l, �r�kt�l fogva van" (Mik. 5:2). Ez a Krisztus el�tt 800 �vvel tett kijelent�s jelzi, hogy J�zus m�r l�tezett sz�let�se el�tt is, mint isteni szem�ly.
Az alexandriai gnosztikusok, ezért Krisztus keresztelését ünnepelték január 10-én vagy január 6-án. Ez az első történeti bizonyíték karácsony eredetére. Az isteni Krisztus megjelenését Jézus kereszteléskor görögül epifániának nevezték. Miért éppen január 6.? Hiszen a keresztelés dátuma sincs megadva sehol… Basilides tanítványai egy pogány ünnepnapot választottak Jézus keresztelésének ünnepére, hogy a pogányokkal szemben hirdessék a földön megjelent igazi isteni lényt. Január hatodika a pogányoknál a Dionüszosz-ünnep napja volt, emellett Ozirisznek szentelt nap is volt, és úgy tartották, hogy a Nílus vize is különös csodaerővel telik meg ezen a napon. A január 6-án tartott keresztelési ünnep meghonosodott a Kelet hivatalos egyházában, noha az, bár harcolt az eretnekek ellen, mégis más egyházi szokásokat is átvett tőlük. A január 6-án tartott ünnep ezután vált Jézus születésének és keresztelésének ünnepévé is a negyedik század elejére. Egyiptomi, szír és palesztin források támasztják alá ennek a kettős ünnepnek a meglétét és azt, hogy nagy jelentőségű esemény volt.
A IV. század elejétől lett ez a nap liturgikus ünneppé, és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb keleten, majd nyugaton. A keresztények körében 312–325 között kezdett terjedni mint Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája Keleten Urunk keresztsége (erre emlékeztet a vízszentelés) és Nyugaton a Háromkirályok látogatása lett. A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is. Az ünnep görög neve – epifánia ( megjelenés) – utal arra, hogy Isten megjelenik dicsőségében. Vízkereszt ünnepe emlékeztet tehát arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent emberként, eljött közénk, és elhozta nekünk az üdvösséget. Vízkeresztkor Jézus három megjelenésére emlékezünk: A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születése által Isten megjelent a világban.
Ez a szó az új évbe való átlépést jelzi, tehát ősi, naptári (és egyben a napfordulóhoz kapcsolódó) eredetű, akárcsak a lengyel megfelelője, a "kolenda", vagy az orosz "koljáda", ami viszont karácsonyi éneket jelent. Az angol "Christmas" szó Krisztus nevére utal, míg a német "Weihnacht" és a holland "kertsmisse" a szent éj egyházi ünneplésére utalnak. A latin "natalis" (születés) szóból származik a latin nyelvek mindegyikének karácsony szava: a francia "noel", az olasz "natale" a spanyol "navidad" illetve még a walesi "nadoling" szó is. A karácsony ősibb, napfordulót idéző jellegét a skandináv "Jul" szó idézi, melyből az óangol "Yule" is származik. A szó pontos jelentése azonban nem ismert, talán a téli ünnepi időszak eredeti nevét jelölheti.
Krisztus születésének megünneplése csak később, a kereszténység térhódításával került előtérbe, ám ezután fokozatosan egybekapcsolódott a téli napforduló pogány ünnepével. Ténylegesen Nagy Konstantin egyházi reformja, és a kereszténység államvallásként való bevezetése után, a niceai zsinat intézkedései kapcsán 325 és 335 között került sor az ünnep elismerésére. Az ünnep kitűzésének célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és a niceai zsinat határozatát liturgikus eszközökkel tegye népszerűvé, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben. Az ünnep napjának megválasztása nem volt egyértelmű, mert Jézus születése napjával kapcsolatban a sok uralkodó elmélet közül a téli napforduló csak az egyik időpont volt. Egyes vélemények szerint Jézus december 20-án született, ám mások szerint április 18-19-én, míg megint mások szerint november 25-én, sőt egyes elméletek szerint Vízkeresztkor, azaz január hatodikán látta meg a napvilágot. A zsinat után a határozat december 25-ét jelölte meg az ünnep napjának, hogy ezzel a már említett "Sol Invictus"-t, a Győzedelmes Nap-ot ellensúlyozzák, és a pogány ünnepet a Szent Iván-éjszakához hasonlatosan új formában a keresztény ünnepnapok és szokások részéve tegyék.