Nyolc nő küzdelme a szabadságért egy rituális fürdőben, akiket a vallási szabályok és a férfiuralom kötnek le. A Mikve című drámát már évek óta nagy sikerrel játsszák a Pesti Színházban. Hadar Gahron, kortárs izraeli drámaírónő darabja végig egy mikvében játszódik, ami egy rituális fürdő, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak és újra érintkezhessenek férjükkel. A magyar változatot Eszenyi Enikő és Kovács Krisztina írta, és Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezte. A darabban nyolc különböző nő életét ismerhetjük meg, akiket a vallási szabályok és a férfiuralom megbéklyózzák. Az ő küzdelmüket követhetjük végig a szabadságért, igazságért, a jogokért, amik őket is megilletik. A darabot 2010-ben mutatták be, én akkor még túl fiatal voltam, hogy megérthessem. Most fiatal nőként ültem a közönség soraiban, és egy elképesztő színházi élménnyel lettem gazdagabb. Érdekelt, hogy vajon másokban mit mozgatott meg a Mikve, ami bennem valami egészen újszerű érzést indított el.
Diplomáját már a Tel-Avivi Egyetemen szerezte, majd írni és játszani kezdett. Elsőként egy kétszemélyes vígjátékban nyújtott alakításával hívta fel magára a figyelmet, hiszen Izraelben szokatlan dolognak számított, hogy vallásos nők színpadra lépjenek. A Mikve Hadar Galron első egész estés darabja, amelyet 2004-ben mutattak be Tel-Avivban. Ének: GAVODI ZOLTÁN, RÁCZ ISTVÁN Cselló: KÁDI ERIKA, ANDRÁSI MÓNIKA Díszlet: JAN DUŠEK Jelmez: ZUZANA KREJZKOVÁ Zene: MILOŠ ORSON STĚDROŇ Dramaturg: KOVÁCS KRISZTINA Világítástervező: CSONTOS BALÁZS Súgó: JÁROLI HELGA Ügyelő: BALÁZS LÁSZLÓ Tolmács: G. KOVÁCS LÁSZLÓ, JOÓ HENRIETTA A rendező munkatársa: SZLÁDEK KATA, SZABÓ G. LÁSZLÓ A magyarországi ősbemutatót Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezte.
A mikve héber szó, jelentése medence vagy víztároló. A judaizmusban egy rituális fürdő, amelyben meghatározott mennyiségű élő víz van, és a szertartásos merítkezéshez, megtisztuláshoz szolgál. Természetes mikvék lehetnek mélyebb patakok, folyók, tavak, tengerek vizei. Zsidó települések építésekor a mikve az egyik első építmény, amit létrehoznak, még a zsinagóga előtt, mert anélkül nincs hitélet. A zsidó előírások szerint az a közösség, amelyik nem rendelkezik mikvével, nem nevezhető közösségnek. A mikvét a nők menstruáció utáni megtisztulásra használják, a menyasszonyoknak esküvő előtt kötelező a merítkezés, valamint szülés után is. A mikvében zajlik az új edények "kóserolása" is a mikvében zajlik - meg kell őket mártani a mikvében az első használat előtt, külön medencét hadználnak. A mikvében történő megmerítkezés előtt le kell vetkőzni, el kell távolítani az arcfestéket, körömlakkot, ékszereket, vagyis mindent, ami nem az emberi test része, fogat kell mosni, le kell zuhanyozni vagy fürödni, hajat kell mosni és meg kell fésülködni.
színmű két részben Magyar változat: Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő Bemutató: 2010. október 8-án a Pesti Színházban (19. 00 órás kezdés esetén az előadás várható befejezésének ideje 21. 45) Hadar Galron sok humorral fűszerezett, megrendítően szép története egy női fürdőben játszódik, egy mikvében. A mikve rituális fürdő, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak, és újra érintkezhessenek férjükkel. A dráma szereplői különböző életkorú nők, akiket vallási szabályok kötnek, és különféle társadalmi és családi szerepekben egy férfiuralta világban küzdenek elfogadásukért, szabadságukért, jogaikért, s ha kell lázadnak is. Hadar Galron kortárs izraeli drámaíró 2004-ben írta a Mikvét, melyet azóta a világ számos pontján bemutattak. A magyarországi ősbemutatót Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezte. Nyolc nő intim helyzetben (Szabó G. László írása) >> Ének: GAVODI ZOLTÁN, RÁCZ ISTVÁN Cselló: KÁDI ERIKA, ANDRÁSI MÓNIKA Díszlet: JAN DUŠEK Jelmez: ZUZANA KREJZKOVÁ Zene: MILOŠ ORSON STĚDROŇ Dramaturg: KOVÁCS KRISZTINA Világítástervező: CSONTOS BALÁZS Súgó: JÁROLI HELGA Ügyelő: EPERJESI ANIKÓ Tolmács: G. KOVÁCS LÁSZLÓ, JOÓ HENRIETTA A rendező munkatársa: SZILÁGYI BRIGITTA
Mivel a darabban női fürdőről van szó, itt csak az első mikvefeladat játszik: a házaséletre való megtisztulás. A darabban nyolc nő életét ismerhetik meg a nézők, egy cseh rendező, Michal Dočekal tolmácsolásában. Lehet rajta nagyokat nevetni, akár sírni is, közömbösnek maradni viszont nehéz, nem véletlen, hogy a Pesti Színház hat éve játssza töretlen sikerrel. Herczeg Adrienn és Börcsök Enikő Shoshana, Börcsök Enikő, a mikve lelke, aki rendkívül szigorúan felügyeli a szabályos és zökkenőmentes működést. A látogató nők minden gondolatát ismeri, de ezek a mikve falai között maradnak, még a véleményét is megtartja magának, amíg meg nem érkezik az új kolléganő, Shira, Eszenyi Enikő személyében. Ő az, aki a mikve nyugodt életét hamar felfordítja, de ezt már az első beszélgetésből megtudja a néző, hiszen azért rúgták ki Shirát az előző munkahelyéről is, mert volt véleménye, és el is mondta azt. A nők jönnek-mennek, merítkeznek, és lassanként kiderül, ki milyen körülmények között él otthon. Esti, Herczeg Adrienn, boldog házasságban él, jelenleg hat gyereke van, miközben nagyon szegények, de alig várja, hogy ismét együtt lehessen a férjével, persze tudja, hogy nemsokára ismét terhes lesz, hiszen fogamzásgátlót csak a rabbi engedélyével lehet szedni, de ehhez nyomós indok kell.
színmű, 2 felvonás, magyar, 2010. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Értékelés: 74 szavazatból Hadar Galron sok humorral fűszerezett, megrendítően szép története egy női fürdőben játszódik, egy mikvében. A mikve rituális fürdő, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak, és újra érintkezhessenek férjükkel. A dráma szereplői különböző életkorú nők, akiket vallási szabályok kötnek, és különféle társadalmi és családi szerepekben egy férfiuralta világban küzdenek elfogadásukért, szabadságukért, jogaikért, s ha kell lázadnak is. Hadar Galron kortárs izraeli drámaíró 2004-ben írta a Mikvét, melyet azóta a világ számos pontján bemutattak. A magyarországi ősbemutatót Michal Docekal a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezi. A(z) Pesti Színház előadása Bemutató időpontja: Stáblista: Revizor 2010. november 2.
Sok évvel ezelőtt láttam a Mikvé t először, akkor a férjemmel. Ez csak azért érdekes, mert ő rendszerint unja a darabokat, már a szünet előtt elkezd nyafogni azért, hogy menjünk haza. Pedig én sose megyek, még akkor sem, ha szenvedek, mert szerintem nem illik darabot otthagyni. Arra gondolok, hogy milyen lenne, ha a színpadon állva színészként azt látnám, hogy kevesebben jönnek vissza, mit ahányan kimentek a szünetre, és erre nem visz rá a lélek. A Mikve esetében ez fel sem merült. Az előadás szünetében arról beszéltünk, hogy milyen szörnyű, ha egy vallás megnyomorítja a benne élőket, és arról is szó esett, hogy a 21. században ezek az előírások betarthatatlanok. Nemrégiben újra megnéztem a darabot, ezúttal a barátnőmmel. Szegény Pap Vera meghalt, helyette Börcsök Enikő játszotta a zsidó női fürdő vezetőjét. Szerencsére az előadás most is hatott: nevettünk és gondolkodtunk. Egy kicsit a történetről: egy mikvében játszódik a darab, ami egy zsidó női fürdő. A rituális fürdőt jellemzően négy dologra használják: a zsidó nők menstruáció utáni megtisztulására (a havi ciklus zárultával megfürdenek a mikvében, hogy megtisztuljanak a házaséletre), a zsidó férfiak spirituális megtisztulásukra, a betérés során a betérni szándékozó rituális megtisztítására addigi bűneitől, illetve a kóser konyha eszközeinek a tisztítására.
A kritikák közt nézelődve egy férfi nézőpontjára akadtam a Revizoron, még a bemutató évéből. "Az ún. erősebb nemhez tartozó kritikus ne fanyalogjon kortárs színdarabon, melyet nő írt, két nő ültetett magyarra, s nyolc rátermett színésznő játszik. Hamar megkaphatja, hogy értetlen, elfogult, hím-soviniszta. Igyekezzünk hát a rendezőt okolni a bajokért. Ő ugyanis férfi" – írta Tarján Tamás a Fotó: Almási J. Csaba; Szkárossy Zsuzsa () Már ebben a pár mondatban éreztem, hogy egészen mást vitt haza a darabból, mint amit én. Olyan elemeket kifogásol a darabban, amit szinte észre sem vettem, hiszen egészen más kötötte le a figyelmemet. Mintha két különböző drámát láttunk volna, számomra akár össze is omolhatott volna a díszlet, a fejükre is ragaszthatták volna a körözési plakátokat, nem változtatott volna semmin. Olyan energiákat szabadítottak fel este a művésznők a színpadon, ami betöltötte az egész színházat. Nem csak nőknek szól a darab, de nőként valami olyan mély erőt indított el bennem, amit férfiként nem lehet ugyanígy megélni.