Szerző: Dr. Zalavári György, Dr. Pál Gergely | 2019. 09. 05 | Minden egyéb, ami érdekelheti A szülők házasságának felbontása vagy az élettársi kapcsolatuk megszűnése eredményeként a közös gyermek olyan helyzetbe kerül, hogy a különélő szülőjével a bíróság által rögzített kapcsolattartási rendnek megfelelően tud csak érintkezni. Fontos azonban, hogy minden kapcsolattartásra jogosult szülőnek vagy nagyszülőnek lehetősége legyen a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérni és tőle telhetően segíteni neki. A kapcsolattartási jog magában foglalhatja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről rendszeres, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként – elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában – való huzamosabb együttlétet és kiterjedhet a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására is. A személyes és közvetlen kapcsolat megléte a különélő nagyszülő és unokája között is kiemelkedő cél, amit a jogalkotó biztosítani is kívánt.
Közigazgatás A nagyszülőknek is van láthatási joga OPH Kép: pixabay 2018. november 13. A törvény szerint a gyermek valamennyi hozzátartozói jogosultak a kapcsolattartásra, ugyanakkor a gyermeknek is joga van arra, hogy nagyszüleivel fenntartsa a kapcsolatot – mondta a Rádió Orientnek Pálvölgyi Ákos. Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztályának vezetője rámutatott, a nagyszülői kapcsolattartás célja a gyermek érzelemvilágának gazdagítása. Hozzátette: amennyiben a gyermek szülei és nagyszülei nem tudnak megegyezni a kapcsolattartást illetően, úgy erről a gyámhatóság dönt. A nagyszülői kapcsolattartásra nem mindig abban az esetben van szükség, amikor a szülők elválnak. Példaként említette, hogyha maguk a szülők nem állnak kapcsolatba saját szüleikkel, akkor hajlamosak elzárni tőlük unokájukat. Ilyenkor a nagyszülő is kérheti a kapcsolattartás rendezését. Forrás: A bíróság először a gyámhatóságon keresztül közvetítő közbenjárásával próbálja meg rendezni a problémát, ha ez nem sikerül, akkor a bíró dönt a láthatásról, a gyámhatóság pedig végrehajtja az intézkedést.
A gyámhivatal meghallgatta a feleket, és pszichológiai szakvéleményt kért arról, hogy a kislányt milyen érzelmek fűzik a nagyszüleihez. A pszichológus pozitívnak ítélte meg a kislány érzelmeit a nagyszülőkhöz, és viszont. Így havonta egy alkalommal, 3 órai időtartamban szabályozta a kapcsolattartást. A döntésé ellen a nagyszülők jelentettek be fellebbezést, amely alapján a másodfokú gyámhivatal helyszíni szemlét tartott az apai nagyszülők lakóhelyén, mert az anya alkalmatlannak minősítette azt a helyszínt kapcsolattartásra. A helyszíni szemle során a gyámhivatal meggyőződött arról, hogy alkalmas a gyermek ott tartózkodására, és az anya állítása alaptalan. Erre való tekintettel - az elsőfokú határozatot megváltoztatva – 8 órában rendelte el a kapcsolattartás időtartamát, és annak helyszínéül a nagyszülők lakóhelyét jelölte meg. Ha a különélő szülő részére már szabályozva van a kapcsolattartás, és a különélő szülő és a nagyszülő között a kapcsolat jó, akkor a fő szabály szerint a külön önálló nagyszülői kapcsolattartási időt a bíróság általában nem rendeli el.
A kapcsolattartás szabályairól a szülők és a nagyszülők egyezséget is köthetnek egymással, azaz közösen dönthetnek a kapcsolattartásra vonatkozó szabályokról, illetve azok alkalmazásáról. Amennyiben azonban nem születik a felek között egyezség, akkor – kérelemre, vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Fontos tudni, hogy ha nincs házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per folyamatban, akkor – egyezség hiányában – a kapcsolattartásról nem a bíróság, hanem a gyámhatóság dönt. Abban az esetben viszont, ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság korábban döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül lehet a bíróságtól kérni. A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik. A hatóságnak vagy a bíróságnak kapcsolattartásra vonatkozó határozatában rendelkeznie kell többek között a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról is.