A kortárs epikus fantasy egyik mesterművében a Krónikás egy útszéli fogadóban belefog, hogy lejegyezze Kvothe történetét, aki hétköznapi fiúból a világ leghírhedtebb varázslójává és rettegett királygyilkossá vált. Kvothe vándorkomédiások között nevelkedik, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatául nem esik a földöntúli gonosz... bővebben Válassza az Önhöz legközelebb eső átvételi pontot, és vegye át rendelését szállítási díj nélkül, akár egy nap alatt! Budapest, VI. kerület Nyugati tér bolti készleten Budapest, XI. kerület Libri Allee Könyvesbolt Budapest, X. kerület Árkád Könyvesbolt 1. emelet Összes bolt mutatása A termék megvásárlásával kapható: 474 pont 5% 2 990 Ft 2 840 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 284 pont Események H K Sz Cs P V 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 5
MEGJELENT: 2015. április 16., csütörtök | SZERZŐ: Gergely Hanna Egy ismerősöm ajánlására, aki látta, hogy mostanában mennyi mindent gyűjtöttem össze a mágiáról, úgy döntöttem, hogy egy rövid kitérőt teszek a kortárs fantázia világában is. Barátom Patrick Rothfusst ajánlotta. Bestseller író… így levettem a polcról a Királygyilkos krónikájának első kötetét, A szél nevét. A növekvő ego A történet a hős, Kvothe életét foglalja össze. Két szálon fut a cselekmény, az egyiket egy külső szemlélő, afféle narrátor vezeti. Eszerint a jelenkori idővonalon vagyunk, amikor is egy író felkeresi a ma kocsmárosként élő egykori szuperhőst és arra kéri, mondja el történetét. A másik szál értelemszerűen maga a történet, Kvothe szájából. Az egyébként rendkívül sematikus cselekmény Twist Oliver szerű eseménysorral indul, ám lassan elragadja az olvasót. Számomra akkor vált élvezhetővé, amikor a főszereplő végre kikerült a szerencsétlen kisfiú állapotából és elindult az Egyetem felé. A történet élvezhetőségével egyenes arányban nőtt a főszereplő egója.
Mint megannyi néprajzi leírásban, regényünkben is ismernünk kell a tárgyak nevét, ahhoz hogy irányítani tudjuk azokat. Similis simili gaudet: hasonló dolgokat kell összekapcsolni, hogy hatalmunk legyen felettük. És persze itt-ott a vudu babák is megjelennek… El kell ismerni, a regénybeli mágiát rendkívül precízen bontja ki a szerző. Néha különböző alakoktól vagy gyermekdalokból hallott foszlányok árulkodnak róla, máskor tárgyak történetén keresztül kerülhetünk közelebb hozzá. Vitathatatlan, hogy a varázslást tudományos szinten közelített meg Patrick Rothfuss, és szellemes megoldással – azzal, hogy elválasztja a beavatott tudós nézőpontját a laikus kívülállóétól – ügyesen elkerüli a didaktikus, szájbarágós élményt. Minden negatívuma, sablonossága, és egyszerűsége dacára, ma elkezdtem a második részt. Nemes egyszerűséggel kíváncsi lettem a történet folytatására. Címkefelhő Megosztás
A szótlan tárgyak lassú szemlélése Kihagyhatatlan találkozás a világsikerű Királygyilkos-krónika világában az Egyetem egyik legmeghatóbb alakjával! A bölcs ember félelme A királygyilkos krónikája - második nap Patrick Rothfuss A szél neve című könyv folytatása, a trilógia második része. Kvothe története folytatódik.... A szél neve Patrick Rothfuss A kortárs epikus fantasy egyik mesterművében a Krónikás egy útszéli fogadóban belefog, hogy lejegyezze Kvothe történetét, aki hétköznapi fiúból a világ leghírhedtebb varázslójává és rettegett királygyilkossá vált. Kvothe vándorkomédiások között nevelkedik, amíg apja és anyja, valamint a... A bölcs ember félelme Patrick Rothfuss,, Három dolog van, amitől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe. " A királygyilkos krónikája a kortárs epikus fantasy egyik legragyogóbb sorozata. A talpraesett és rendkívüli dalnok és varázslótanonc, Kvothe A bölcs ember félelmében tovább kutatja...
Rothfuss nagy mesélő – amolyan régimódi, terjengős, el-elkalandozó, olykor nagyot mondó, olykor tán füllentő mesélő. Azzal, hogy a mesét Kvothe szájába adja, a legősibb és legügyesebb trükköt alkalmazza: mesélője önálló életre kel, a mese magát meséli, duzzad, terjeng, itt-ott túlburjánzik, miként a tábortűz mellett elbeszélt történetek szoktak. Nem köti szerkesztés, logika, ok-okozat. Megteheti, hogy ne fedje fel világának részleteit, hisz az úgyis ismert a hallgatóság körében, mindig csak annyit említ, ami épp szükséges, ha a végére nem áll össze egy egésszé, az igazán csak a mi hibánk – ha benne élnénk, tudnánk. Ez a gátlástalan, áradó mesélőkedv ilyen zsenialitással párosulva manapság ritka, mint a fehér holló – olvasás közben Tolkien és Robin Hobb jutnak eszembe, máshoz nem is tudom mérni (hozzáteszem, nem ismerem a fantasy egész irodalmát). Pedig Kvothe meséje a fiúról jól bevált klisék és ezerszer hallott történetek elegye. A kis Kvothe, aki szülei színtársulatával járja a vidéket, korát meghazudtolóan érett és okos, jártas mind a tudományokban, mind a művészetekben – amikor társulatukhoz csapódik egy arkanista, rögtön felismeri a fiúban a tehetséget, s elülteti fejében az Egyetem, a híres-hírhedt mágusképző gondolatát.
Nem olvastam még olyan könyvet, ahol ennél érzékletesebben, tapinthatóbban lett volna leírva, milyen varázslatos ereje van a dalnak – s nem csupán a zenére gondolok, hanem az eldalolt énekre, az énekelt mesére. Ami épp úgy képes gyógyítani, elringatni, megnyugtatni, mint sebeket feltépni és őrületbe kergetni. Az egész regény olyan, mint egy sokszólamú dal – amit körülölel a "háromszólamú csend". Egy dal, ami szól a hősről, a szerelemről, a bosszúról, a hitről és a legendákról. Van benne sárkány, tragédia, és gonoszság – ahogy van humor, barátság, és emberség is. És jó adag irónia, hisz ne feledjük, ez nem holmi íróasztal mellett kitalált, tökéletesre fésült fantáziavilág – itt Kvothe meséli az életét, s bizony azt sem hallgatja el, hogy egy köpeny, amellett, hogy meleg és jó sok dolgot el lehet rejteni benne, azért is nélkülözhetetlen a hősnek, mert remekül mutat, ahogy lebegteti a szél…
Kvothe tanul, egyre okosabb és egyre becsvágyóbb: miként minden átlagon felüli tízéves, ő is megégeti magát, túl nagyot akar markolni, olyan erőkkel kacérkodik, amiket nem tud kordában tartani – s mint mindenki, hamar ráébred saját korlátaira. Hogy aztán egy életre szóló küldetésként kezdje kutatni a szél nevét. Amit, ha megtalál, tán lesz esélye legyőzni szülei gyilkosát – a homályba burkolózó rettenetet, aki lemészárolta az egész társulatot, pusztán azért, mert a legendák ködébe vesző gonosz istenekről daloltak. Miközben az erdőben próbál túlélni, legnagyobb kincse apja koboza és az emléke – utcagyerekként ezt is elveszti, s csak a túlélésért küzd, lop, csal, amíg el nem jön az idő, hogy újra beilleszkedjen a társadalomba. Túl fiatalon nyer felvételt az Egyetemre, túl hamar szerez ellenségeket, túl hamar lesz szerelmes a legszebb és legelérhetetlenebb lányba – s közben csak a dal és a bosszú élteti. S miközben Kvothe történetét hallgatjuk (mert ezt bizony hallgatjuk, még ha a fekete betűvel teleírt fehér lapokat is nézzük, Kvothe hangja ott duruzsol a fejünkben), megismerjük a mágiával körbeszőtt világot, az ősi legendákat, a teremtő Tehlu és a gonosz Encanis soha véget nem érő harcát, és a zene, a dal hatalmát.
Egy kicsit persze zavaró a túlontúl tökéletes szuperhős, aki saját nyughatatlansága miatt kerül folyamatosan bajba, de zsenialitása mindig mindenből kihúzza, és így egyre közelebb kerül szülei természetfeletti gyilkosainak megismeréséhez. Költő, harcos, zenei virtuóz és még ezen felül zseni is. Persze Rothfuss mindezt Kvothe, az "igazi narrátor" nyakába varrja. Ha ő tökéletes képet akar festeni magáról, az az ő dolga… Sablonok, sémák, típusok A férfi karakterek egyébként egészen árnyaltak, a dialógusok mindig az egyén stílusához vannak igazítva így már ezek is szépen lefestik az egyes személyiségeket. A nők alakjáról sajnos ez kevésbé mondható el, mivel Kvothe, a fő szál szerinti tizenöt éves fiatalember minden hölgyet isteni lényként ábrázol. A női karaktereket nagyon szokványosak és laposak, még a legönállóbbakat is állandóan meg kell menteni, mindenki gyönyörű kedves és okos. Egyébként a másodszálon erre utalnak is a történet hallgatói, így talán Rothfuss is tisztában van a nőalakok gyengeségeivel.