A magyar konyha a történelem folyamán, veszített õsi jellegébõl. A paprika "finom" alkalmazásával változatossá vált. A nemzetközi ízléshez finomodott, és világszerte elismert hírnévre emelkedett. A magyar konyha kialakulására erõsen hatott egy-egy vidék étkezési, élelmezési szokása. A nép körébõl származó ételek adtak alapot egy-egy magyar étel továbbfejlesztésére. A múlt század elsõ felében Szeged környéke pusztáin a csikósok a birkapörköltet bográcsban fõzték. A múlt század végén és század elején jeleskedõ szakácsmesterek voltak azok, akik hozzácsiszolták, hozzáidomították a magyar konyhát a kor legkifinomultabb ízléséhez, és igyekeztek kielégíteni a hazai közönség és a külföldiek igényeit. Õk voltak, akik megteremtették a magyar konyha jellegzetességeit, mert nem másolták le szolgailag a francia konyha szabályait, hanem azt átültették. A Magyar konyha világhírnevét a múlt század végén és a század elején érte el. Jeles szakácsaink voltak: Csáky Sándor, Domafalvy Andor, Rákóczi János, akik egyben rendszerezték is az ismereteket.
Ezután a rántás, a paprika, hagyma, használata, vmint a francia konyha erőteljesebb befolyása vette át a hatalmat. A 19. 2. felében a német és a francia konyha kezdett elterjedni. Bár szakácsmestereinket érdekelte más országok szakácsművészete, az idegen ételeket a magyar ízlésnek megfelelően átalakították, v az étel mellé odaírták, h milyen módon sütötték, rántották v körítették. Mária Terézia és II. József idején a bécsi udvar konyhája erősen francia volt. Ez természetesen hatott a magyar, a lengyel és a cseh arisztokrácia étkezésére is. Ebben az időben fejlődött ki nálunk a vendéglői és a szállodai konyha, melyre különösen hatottak a francia és a környező népek ételkészítési szokásai. A magyar konyha a történelem folyamán veszített ősi jellegéből. A paprika "finom" alkalmazásával változatossá vált. A magyar konyha kialakulására erősen hatott egy – egy vidék étkezési, élelmezési szokása. A nép köréből származó ételek adtak alapot egy-egy magyar étel továbbfejlesztésére. A magyar konyha világhírnevét a múlt század elején érte el.
A hideg éghajlaton természetes a hús és a zsiradék fogyasztás. A gabonát (barnarizs, köles, kukorica, hajdina, búza, rozs, árpa, zab) sütve, főzve fogyasszuk. A hüvelyesek fehérjeforrások (bab, lencse, felesborsó). A gyümölcsnek nyugodtan megehetjük minden részét, kifejezetten használunk vele a szervezetünknek. Mindig a közvetlen környezetünkben termő táplálékot részesítsük előnyben, mert arra van szükségünk, annak energiái vannak velünk összhangban. Minden évszakban azt együk, ami éppen terem, legfeljebb természetes módszerekkel tartósított táplálékkal bővítsük étlapunkat. Figyeljük magunkat, és rájövünk, hogy milyen ételre van szükségünk. Amikor az egyik irányba felborítjuk az összhangot, máris jelez a szervezetünk valamilyen másik oldali élelemre vágyással, amivel ellensúlyozza az eltérést. (Pl. húsos ételek után szomjasak vagyunk, zsíros ételre jól csúszik a bor, stb. ) A legtöbb energiát a cserép, öntött vas edényben való főzés hagyja az ételben. Jó még a zománcozott, acél és üveg edény is.
A magyar konyha kialakulása: A nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlődése az adott nép történelmével szorosan összefügg. Az ősi magyar konyháról, a magyarság táplálkozásáról kevés feljegyzés, emlék maradt ránk, de csaknem bizonyos, h azokban az időkben már ismertek voltak a később méltán híressé vált ételeink elődjei: a bableves, a töltött káposzta–szerű étel, valamint a tarhonya. A magyar konyha kialakulására hatással volt a bolgár török népekkel való érintkezés. Ebből az időből ered a zsír és a tarhonya szó is. A tarhonyát a sokat vándorló törökök magyarok a szárított tejtermékekkel, húsfélékkel együtt magukkal vitték és bárhol elkészíthették. Ezekből a tényekből arra következtethetünk, h a magyar konyha a Volga tájáról, a Káma vidékéről ered. A magyar konyháról Mátyás király korából és az azt követő időből már bőséges adataink vannak. Mátyás király asztalára az ételek bő és változatos sora került. A hazai és külföldi tudósok gazdagnak mondják hazánkat minden állat – és növényfajtában.