Majd számonkéri őket a többszöri sürgetésért. – Minek hoztátok el a helyszínről? Ennyi erővel be is vihettétek volna – folytatja indulatosan, mire a rendőrök is közbeszólnak, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Kicsivel több empátiát kérnek. Aztán csak beérünk a budai Szent János Kórházba, egészen a legfelső részen lévő traumatológiára megy a mentő. Meglepően rövid várakozás, gyors kivizsgálás, röntgen, majd a kezelőből kilépő beteghordó lakonikusan odaveti: "Marad. " Nyolc napon jóval túl gyógyuló sérülés, többszörös törés, operáció szükséges – végül is ha az OMSZ-en múlik, ezzel tényleg nyugodtan fekhetett volna még pár órát a jéghideg aszfalton a sérült. Este tizenegy is elmúlik, az egyik ügyeletes orvos azt mondja: most őrzőbe kerül, de valószínűleg még az éjszaka megműtik. A többi beteg főleg idős ember, többségük kísérő nélkül, gurulós ágyon fekve várja vacogva a sorsát. Néha valamelyiküket elviszik a röntgenbe, majd visszatolják, így telnek a percek. A sérültekkel teli lenti folyosóról a szürke, belül jéghideg liften felvisznek minket az elsőre, elkezdődik a várakozás, a hosszú várakozás.
Medical Center, Hospital, and Emergency Room Istenhegy, Budapest Save Share Tips 13 Szent János Kórház - Traumatológia Given the COVID-19 pandemic, call ahead to verify hours, and remember to practice social distancing 13 Tips and reviews Minden dolgozónak respect. Velünk mindenki - orvosok, nővérek, ápolók, betegszállítók - kedves, segítőkész. A körülmények szörnyűek, de emberileg és, ami a legfontosabb, szakmailag topon vannak. elöször morgósak az itt dolgozók, de aztán ök is emberböl vannak, és tudnak kedvesek lenni. Adj nekik idöt, h megszokjanak! :-) Búcsúzásnál pedig figyelni h mit mondassz, csak semmi "viszontlátásra"! Másodjára fekszem bent, először 3 hónapja 12 napot, most meg remélem csak 3 napot (azaz ma megyek), de a kaja még mindig borzalmas. Az ápolók kedvesek. Karasztrofa, bunkok a noverek az apolok verik a reszeg betegeket, semmi nincs ami kene nem segitokeszek szarnak bele mindenbe a kajabameg hashajtot raknak Megvert hajléktalanok és lepusztult gusztustalan emberek várnak vizsgálatra.
- Mikor visszahoztak a röntgenből, egy időben hoztak egy 80 éves nénit aki koponya sérüléssel hoztak be. 30 perc várakozás után, cinikusan egy szakorvos megkérdezte a nénitől, hogy ki az orvosa. Persze honnan tudta volna azt. Néni kérte az orvost, hogy legyen oly kedves és vizsgálja meg. Mire az orvos nevetve: "nem én vagyok az orvosa miért vizsgálnám meg... ". Természetesen amíg ott voltam senki sem foglalkozott vele. - Mikor visszaértem egy külföldi asszony feküdt a kezelőben infúzióval. Nővérek azon tanakodtak, hogy ki beszéljen vele bajáról mert senki sem tudott idegen nyelven. Én felajánlottam, hogy szóljanak feleségemnek (ki közben megérkezett barátnőjével és várakozott a folyosón) aki tudna segíteni tolmácsolásban. Egyik nővér el is indult, mire a másik rászólt: "hagyjad, ne foglalkozz vele... " - Roma rendezett ápolt család odament a kezelőorvosomhoz, hogy a három órája érkezett lábtörött édesanyjukat átvinnék egy másik kórházba. Ugyan is ez idő alatt még senki sem foglalkozott vele.
Betegszállító kolléga személyautónkhoz szállított, majd berakott. Ezt követően feleségem hazavitt. Viszont frissen műtött lábbal ezt az utat senkinek sem kívánom egy kis autóban hátsó ülésen ülve... Fenti elbeszélésben szót se ejtek a kórház állapotáról. Arról a kórházi vezetőség tehet. Viszont a Szent János kárhoz Traumatológiáján mi folyik, az valami embertelen! Nagy ívben tojik mindenki a betegekre. Azt kívánom mindenkinek, hogy ebbe a kórházba soha ne keljen mennie. Én, csak azért imádkozom hogy baleset ne érje családomat, mert területileg oda tartozunk. Inkább haljak meg az út szélén, mint sem még egyszer kezük közé kerüljek... Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a címre, vagy használja
Az arra járók rácáfoltak az előítéletekre, többen megálltak, segítettek, azonnal hívták a mentőket. A gyorsan odaérő rendőrökkel húsz perc várakozás után úgy döntenek, mivel a 72 éves sérült eszméleténél van, feje, gerince a jelek szerint nem sérült, inkább felviszik húsz méterre lévő lakásába, mintsem hagyják a hideg és nedves földön feküdni. A mentő még sehol. A lakásban három rendőr és még hat idegen ember, egyikük a gázoló. A sérült széken ül, lába ripityára törve. Az őrmesterek rögzítik a tanúvallomásokat, elkészül a jegyzőkönyv, háromszor is megsürgetik rádión a segítséget. De a mentők még sehol. Várunk, társalgunk, a rendőrök közvetlenek, beszédesek, egyikük vidéki gyerekkoráról is mesél, meg hogy múltkor egy öngyilkosjelölt mellett várt ötven percet, mire az OMSZ (Országos Mentőszolgálat) kiért. Másfél óra (! ) telik el, mire hozzánk is megérkeznek. Belépnek a lakásba a piros ruhás emberek, elöl a mentőorvos, aki a szobához érve odaveti a rendőröknek: – Na, már azt hittük, valami sürgős.