Az esernyő története eleinte tulajdonképpen két külön történet (I. és II. rész) majd a III. részben érnek össze a szálak. 1. Az esernyő megjelenik Glogován (a glogovai szál) Az esernyő az I. rész 4. fejezetében jelenik meg először. Nekünk azonban kicsit korábbról kell indítani, vagyis az I. rész 3. fejezetétől. Ebben a fejezetben érkezik Bélyi János, az új pap Glogovára, hogy elfoglalja a paplakot és megkezdje szolgálatát a faluban. Bélyi János elégedett is lehet, meg nem is. Elégedett azért, mert végre önálló parókiája van, saját házzal, saját gyülekezettel. Ebben azonban nem sok köszönet van, hiszen a falusiaktól megtudja, hogy túl sok bevételre nem számíthat: a temetések és a házasságkötések rendszertelenek a faluban, mint ahogy az ezekből befolyó egyházi jövedelmek is, a papi földek pedig a falu határának rossz minőségű területein vannak. Bélyi János tehát nem sok jóra számíthat Glogova faluban, már ami az anyagi boldogulást illeti. Mivel azonban a pap alapvetően jó szándékú, igénytelen ember – már persze a szó nemes értelmében –, nem panaszkodik, elfogadja azt, amit a sorsa rámért, legfeljebb az imádságba menekül.
"De honnan kerülhetett föléje ez az esernyő? Megfoghatatlan! Glogován nincsen esernyője senkinek. " Körbekérdezi a falusiakat, nem láttak-e valamit. Természetesen többféle választ kap: Az öreg Adamecz Mátyásné szerint látta, ahogy "Szűz Mária maga eresztette le azt a szerszámot az árva védelmére". Kvapka Pál, a harangozó viszont látott, egy öreg zsidóforma alakot, akit az esőben haladt a parókia felé. Az ő kezében volt olyan "vászongomba", mint amilyet a kosár fölött találtak. Figyeljük meg, hogy az esernyő eredetére adott kétféle válasz mennyire eltér egymástól. A pap kap egy csodálatos, meseszerű magyarázatot, és egy földhözragadt, józan verziót is. Az Olvasó számára nyilvánvaló, hogy az esernyőt a "zsidóforma" alak borította Veronka kosara fölé. Az esernyő legendájának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!