Az Elnökségben felborult az erők egyensúlya, és Nyikita Szergejevics eltávolítása már csak hónapok, de talán csak hetek kérdése. "A tragédia, mondta Uzsakov, hogy egyikünk se fogja megíratni Nyikita Szergejevics távozását, de ami utána jön, még rosszabb lesz: a mozdulatlanság, a szürke középszer uralma. Már nem Thermidor, hanem Lajos Fülöp! Nem lesz nekünk többé stratégiánk, kedves barátom, még támadható se, de politikánk se igen! Az események aprólékos adminisztrációjának időszaka következik. " >! Dorothy_Gray P 2020. március 14., 11:39 …1960 októberén N. Hruscsov meglátogatta az Egyesült Nemzeteket és azzal kérkedett, hogy "eltemet minket", megsemmisít bennünket és levetett cipőjével az asztalt verte az elszörnyedt diplomaták szeme előtt. Mindez nem üres fenyegetés, mert Hruscsov tudta, hogy tudósai nukleáris rakétán dolgoznak, és 1960 novemberére időzítették munkájuk befejezését. (…) XXIII. János pápa felnyitotta és elolvasta a Lúcia nővérnek Fatimában adott 3 titkot tartalmazó írást.
[4] A szovjet vezető gazdasági reformtervei azonban meghiúsultak, a termékenység pedig a következő három évtized alatt mind jobban elmaradt a Nyugatétól. A szibériai új földek feltörésére tett kísérletek oda vezettek, hogy a Szovjetunió kénytelen volt amerikai gabonát importálni. Miközben a Nyugat gazdasági fejlődése felgyorsult, a keleti tömb országainak fejlődése megrekedt. [4] 1964-ben pártbeli elvtársai eltávolították Hruscsovot a hatalomból, hogy helyére Leonyid Iljics Brezsnyevet ültessék. Élete utolsó hét évét házőrizetben töltötte, nyugdíjasként. 1971. szeptember 11-én halt meg moszkvai otthonában. [2] [3] Forrás: [1] [2] [3] [4] Reader's Digest Válogatás: Mikor, hol, miért és hogyan történt c. könyv. [5]
Szolzsenyicin a sztálini büntetőtáborok mindennapjairól szóló elbeszélésének megjelentetéséről 1962-ben maga Hruscsov döntött 488. oldal (Európa, 2015) >! Anton_Gorogyeckij ♥ P 2018. április 23., 14:16 Georgij Arbatov is leírja, milyen lelki felszabadulást élt át akkoriban. 1964-ben Moszkvában moziba ment. A film előtti híradóban Hruscsovot mutatták, aki éppen egy közép-ázsiai csatornát avat fel. A gömbölyded főtitkár leszalad egy lejtőn, a csatorna medrében szélesen gesztikulálva beszédet mond, majd nagy igyekezettel felkapaszkodik az iszapos rézsűn. A nézőtér hangos nevetésben tört ki. Sztálinon senki sem mert volna nevetni. Andrej Bitov orosz író, aki ugyancsak látta a szóban forgó híradót, megtalálta a megfelelő szavakat a jelenetre: Hruscsov visszaadta a szovjet embereknek a nevetést. Ha szabad a vezetőn nyilvánosan nevetni, a sztálinizmus halott. 490. oldal (Európa, 2015) >! Nazanszkij ♥ 2019. március 17., 12:12 …az Öreg két évvel ezelőtt nézte, amint vodkát iszom, és azt mondta, hogy Nyikita Szergejevics napjai meg vannak számlálva.
Hruscsov, Nyikita Szergejevics (1894-1971) 1918-ban lépett be a kommunista pártba, részt vett az 1918–21-es orosz polgárháborúban. Műszaki főiskolára járt a doni medencében, de nem fejezte be tanulmányait. 1924-től pártmunkás lett Ukrajnában, majd 1931-től Moszkvában, ahol kerületi párttitkárként dolgozott. 1934–38-ban a moszkvai városi, majd emellett a területi pártbizottság első titkára. 1938 és 1949 között az Ukrán Kommunista Párt első titkára, egyidejűleg 194447-ben az ukrán kormány elnöke. 1934-től 1966-ig az SZKP Központi Bizottságának tagja, 1939-től 1964-ig a PB (Elnökség) tagja. Sztálin halála után, 1953-tól 1964-ig az SZKP KB első titkára. 1958-tól 1964-ig miniszterelnök. 1964 októberében puccsszerűen váltották le párt- és állami tisztségeiből. Utolsó éveit nyugdíjasként töltötte. Vélemények, javaslatok Az oldal létrehozásának dátuma: 2000. november 29. szerda Utolsó módosítás: 2000. szerda Copyright © Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány Elejére
1 oldal 1-7 találat, összesen 7.
A sztálingrádi csata idején mint politikai népbiztos működött (1942-1943), majd 1944 és 1947 között az ukrán kormány elnöke lett. [3] 1934-től 1966-ig az SZKP Központi Bizottságának, 1939-től a Politbüro tagja, 1939-től 1964-ig pedig az elnökség tagja volt. Sztálin halála után, 1953-tól 1964-ig az SZKP KB (Szovjetunió Kommunista Pártja – Központi Bizottság) első titkári pozícióját töltötte be. [2] [3] 1953-ra Hruscsov lelkes sztálinistává vált, vakul betartva Sztálin minden előírását. Ennek ellenére a Sztálin által utódnak jelölt Nyikita Hruscsov a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán elítélte Sztálin bűneit, majd meghirdette a békés együttélés politikáját, amely részeként engedélyezte, hogy egyes államok ne legyenek kommunisták. Ennek keretében rendezte a Szovjetunió viszonyát a szintén kommunista, de Moszkva elsőségét el nem ismerő titói Jugoszláviával, valamint látogatást tett 1959-ben az Egyesült Államokban is. [3] [5] Hruscsov és Kennedy 1961. júniusi bécsi találkozója után a szovjet vezető azzal a meggyőződéssel távozott, hogy Kennedy gyenge elnök.
De a vonat továbbra sem akart elindulni. Mire Brezsnyev egy könnyű mozdulattal lehúzza az ablakredőnyt, mondván: tegyünk úgy, mintha haladnánk. 241. oldal >! Ákos_Tóth P 2018. április 14., 19:41 "Én, fiatalember, egy embert szerettem világéletemben. Azt az embert úgy hívták: Konrad Adenauer és Nyikita Hruscsov. " Továbbosont, belesett a kerámiaműhelybe, a furcsán csillogó és lebegő kirakatüvegein át. "Félvéres emlékeim oly drágák nekem", dúdolta. 104. oldal (Magvető, 1982) >! Nazanszkij ♥ 2019. március 17., 11:50 Két évvel ezelőtt az Ermitage teraszán néztem a tó csillámló víztükrét, és hallgattam Uzsakovot, aki Nyikita Szergejevics Hruscsov elkerülhetetlen és közeli bukásának okait fejtegette. Bonyolult és kicsinyes ügy volt. Semmi se volt ebben a mindenféle apparátusok közt zajló komor küzdelemben, ami még lelkesedést vagy új reményt fakaszthatott volna az emberben. Hallgattam a komor és kicsinyes történetet, amely már nem véres volt, csak egyszerűen piszkos, amelyben sem a tömegek, sem a párt nem játszottak többé semmiféle szerepet – de volt-e még párt?
Akkor szeretett volna elszökni, hátat fordítani annak a polipkarú, rothadó fővárosnak, ahol a korabéli emberek egyfajta udvarias gyanakvással szemlélték őt, a fiatalok pedig megközelíthetetlenek voltak, elsáncolták magukat az időnként gyűlölködő, gyakorta cinikus közöny bástyái mögé. Neki is honvágya volt, sóvárgott a világfelforgató nagy orosz szenvedély után. >! Judit_Sike P 2019. május 13., 12:46 Egy júniusi találkozó Hruscsovval csak megerősítette JFK véleményét, hogy esetleg tényleg arra kényszerül, hogy nukleáris háborút vívjon (…) "Még nem találkoztam ilyen emberrel – mondta Kennedy Hugh Sideynak. – Arról beszéltem, hogy egy nukleáris háború hogyan oltaná ki tíz perc alatt hetvenmillió ember életét, ő meg úgy nézett rám, mintha azt akarná mondani: »Na és? « Az a benyomásom, cseppet sem érdekli, hogy erre sor kerülhet. " Tizedik fejezet - Egy elnök tanulóideje - 395. oldal >! Anton_Gorogyeckij ♥ P 2018. április 23., 14:11 A diktátor halála után néhány évvel megjelentek az első, a múltbéli szenvedéseket tematizáló regények és elbeszélések, köztük Vlagyimir Dugyincev: Nemcsak kenyérrel él az ember és Ilja Ehrenburg: Olvadás című regénye, nem sokkal később pedig Alekszandr Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja című elbeszélése.
Részben ennek az eredménye, hogy 1961. augusztusában utasítást adott a berlini fal felhúzására és nukleáris fegyverek telepítésére Kubában. [4] 1961. októberében az amerikaiak által készített légi felvételeken láthatók voltak a már telepített és úton lévő szovjet rakéták is, melyekkel lehetséges lett volna lecsapni a fontosabb amerikai városokra. [4] Kennedy erélyesen, de visszafogottan reagált. Mivel az összes szóban forgó rakéta megsemmisítését a katonai vezetés nem tudta biztosítani, az elnök elutasította a Kuba elleni légicsapásra irányuló követeléseket, s helyette a tengeri blokád mellett döntött. [4] A szuperhatalmak két héten át néztek farkasszemet egymással. Végül Hruscsov kénytelen volt utasítást adni a leszerelésre, de cserébe megígértette az amerikaiakkal, hogy ők is kivonják csapataikat Törökországból (ami később nem valósult meg), s nem szállják meg a szigetországot. Ezzel véget ért a világot kis híján atomháborúba sodró Kubai-rakétaválság. [4] Hruscsov 1959-ben hazatérve az Egyesült Államokban tett látogatásáról azt ígérte, hogy a kommunizmus 1981-re az anyagi javak ugyanolyan bőségét fogja majd nyújtani, mint a kapitalizmus.
voltak-e még önálló társadalmi erők, amelyek képesek lettek volna kidolgozni, de legalábbis elfogadni egy átfogó politikai tervet? – hallgattam ezt a történetet, és első pillantásra paradoxnak tűnhet, hogy így volt, de leküzdhetetlenül rám tört a honvágy. Németül beszéltünk, Georgij Nyikolajevics meg én, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet, és amikor beszéd közben hirtelen elhallgatott, hogy megkérdezze, mi bajom, mondtam neki, hogy honvágyam van, Heimweh. Odahajolt hozzám, és bizalmas hangon elmesélt egy történetet. Amikor 1955-ben hazatért Kolimából, nemcsak hogy nem ismert rá Moszkvára, hanem lakhatatlannak találta a várost. A szó szoros értelmében lakhatatlannak. Az élet fakó, alaktalan volt benne: valami puhányság lepte be, mint az üszök. Az emberek kétségkívül jobban éltek, de egyedül, mindenki magának, sorsuk egyéni jobbrafordulásának névtelen és kicsinyes kábulatában. Helyet szorítottak neki, az igaz, de elhúzódva, messziről szemlélve őt. Csak a múltat ne említse, az illetlenség!