A túlzott tápanyagellátás, különösen a mag as nitrogéndózis csökkenti a virághozamot. Levendula szaporítóanyag-előállítás A valódi levendula palántázással, fásdugványozással és feltöltéses bujtással szaporítható. A kedvező őszvégi időjárás a lehetővé teszi a késő őszi telepítést – ill. ha valaki saját mag a akarja előállítani a szaporítóanyagot -, a magvetést. Magvetés A vetés ideje november első fele. A magvak csírázás ához ugyanis fagyhatásra van szükség. Ezt hívjuk tél alá vetés nek. A fényes fekete magok 2-3 évig tartják meg csírázóképesség üket. Ha szabadföldbe vetjük a sötét színű, apró magvakat, vetéskor egy kis homokkal összekeverve vessük, mert. Így egyenletesebben tudjuk a talaj felszínére szórni a magvakat, és jobban látjuk, hogy hova vetettünk. A 20-30 cm sortávolságra ültetett magvakat vékonyan takarni kell, 0, 5 – 1 cm, mások szerint 1 – 1, 5 cm vastagon. Finoman földet rostálhatunk a vetésre olyan vastagon, vagy gereblyével történő talajráhúzással takarjuk magvetést. Végül tömörítsük a talajfelszínt.
Kevesen tudják, de dióból olcsóbban, többet és jobbat tudunk termelni, mint európai versenytársaink, egyszerűen azért, mert jobbak hozzá a genetikai alapok. Külföldi versenytársaink már fel is figyeltek hibridfajtáinkra, most már csak nekünk kellene eljutnunk oda, hogy a fajtaváltást végrehajtsuk. Dióból ugyanis bármennyit megvesz a piac. Termesztett gyümölcseink közül a gesztenye után a diótermesztést érték a legnagyobb veszteségek az elmúlt időszakok termelést, üzemmódot, tulajdonviszonyt érintő átalakulásaival. Az 1950-es évek 25? 30 ezer tonnás termelése 3? 5 ezerre zsugorodott, a lakosság fejenkénti fogyasztása az 1930-as évek 0, 6 kilogrammjáról (a mai 15 EU-tagállam átlagánál magasabb szintről) 0, 2? 0, 3 kilogrammra esett vissza. Sovány vigasz, hogy az EU többi államában sem jött létre hatékony termelésfejlesztés, ezért dióból keresleti piac van. Helyből nagyobbat terem A Kertészeti Kutatóintézet korábban már létrehozta a hazai korszerű üzemi árutermelés módszereit (például oltványtermelés, klónfajta-szortiment, művelésmódok, szaporodás önszabályozása, túlporzás elhárítása, szüret és árukikészítés).
Meglehetősen egyöntetű vélemény, hogy a diót nem érdemes magról szaporítani, mert az anyanövény jó tulajdonságai csak ki eséllyel jelennek meg az utódokon. Blogunkon is született terjedelmesebb írás, amely eltántorítja a leendő dióültetvény-birtokosokat, hogy magról nevelt csemetékkel népesítsenek be látóhatárnyi területeket. Legfontosabb ténye talán az írásnak, hogy a magról nevelt diófák később hoznak termést. Van azonban megoldás, amely még mindig olcsóbb a faiskolai beszerzésnél (bár az a legbiztosabb és legeredményesebb), csak némi idő és megszerezhető szakértelem kell hozzá. Szemezgessünk az érveket felsorakoztató írások között. A linkre kattintva a teljes cikket elolvashatják. Illusztrációként a puszta kíváncsiságból meghagyott kerti dombocskák sorakoznak, melyekből szinte kirobbantak a dió magoncok. A dió nem az a fajta, aki a párját ritkítja. Azaz megtizedeli a növényi létformákat lombja alatt - a diófa gyökerében, levelében, kopáncsában jelen lévő juglon nevű vegyületet sok növény nem bírja - de saját utódai vidáman sarjadnak az összegereblyézett tavalyi lomb dombjában maradt magokból.
60 éves élettartamuk alatt végig magasabb a termőképességük. Ehhez járul a termésbiztonságot növelő késeibb fakadási idejük, amivel elkerülik a tavaszi fagykárokat. Az MgSZH Zala megyei Fajtakísérleti Állomásán bebizonyosodott, hogy a fajtahibridek áruértéke (gyümölcssúly) nem marad el a prémium minőségű szülő-tájfajták értékeitől, terméshozamuk pedig? a fokozottabb oldalrügyön is termő tulajdonságuk alapján? többszöröse a tájfajtákénak. Ma már nyolc fajta (3 tájfajta és 5 hibrid) áll a termelők rendelkezésére, ezeket a termőhelyi és az üzemi adottságoktól függően négyféle művelésmódban lehet termeszteni. A termelésfejlesztés egyik leghatékonyabb eszköze a változó igényeknek megfelelő újabb fajták nemesítése. A fizetőképesebb vevőkörben a dióbél jelentősége növekvő tendenciát mutat a héjas dióhoz képest (a dióbél piaci ára 1000 forint kilogrammonként). Az Alsószentiváni hibridállományból 9 ilyen fajtajelölt került leszaporításra, ezeket jelenleg fajtaösszehasonlító kísérleti ültetvényekben tesztelik.
A dísznövények, olyan növények, amelyeket díszitő (esztétikai) értékük miatt ültetünk vagy használunk fel, különféle célokra. A dísznövények megjelenése, mérete és alakja elég változatos. Esztétikai értékük alapján van olyan, amelynek a levélzete díszit, van olyan, amelyik virágzatával, majd termésével díszit, van, amelyik állandóan télen, nyáron díszit, ezek az örökzöldek. Dísznövények csoportosítása A dísznövények különféleképpen csoportosíthatók: virágzási idő, magasság, forma, lombhullató, örökzöld, árnyékos, félárnyékos, napos hely igény, talajigény (lúgos, semleges, savas) alapján, virágok színe szerint vagy rendszertani, illetve származási hely, felhasználás alapján. Dísznövények falhasználási területei A dísznövények falhasználási területük alapján 22 csoportja van: Virágágyi évelő növények. Virágágyi egy és két nyári növények. Hagymás, gumós növények. Sziklakerti növények. Szoliter növények Balkon növények. Futó növények. Talajtakaró növények. Sorfák. Sövény, térelválasztó növények.