Ferenc pápa megint rosszalkodott. Nem vette figyelembe a NER intéseit, és Marokkóban járván össze-vissza beszélt minden zöldséget. Nem vitt pár milliárdot templomot építeni, sőt, még csak nem is sivalkodott, hogy itt ölik a keresztényeket. A harmincötmilliós országban úgy nagyjából húszezer katolikus ember éldegél, amitől a szentatya nem vizionált világvégét, sőt, nem átallott ilyeneket mondani: "A keresztények egy kicsiny kisebbséget alkotnak ebben az országban. De véleményem szerint ez nem probléma, még akkor sem, ha tudom, hogy időnként nehéz néhányotok számára. " Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat! Mint valami III/III-as iszlám ügynök, beépített Mohamed-akna, aki a keresztények életére tör. De mit is várhatnánk egy kommunista-sorosista-liberális bujtogatótól, aki nem érti a kor kihívásait, nem úgy viselkedik, mint valami imperialista hódító vagy keresztes hadsereg, illetve elefánt a porcelánboltban. Holott mimagyarok jól tudjuk, az egyedül üdvözítő út a keresztény értékek és kultúra védelmezése és terjesztése úgy, ha ennek magunk híján vagyunk, és azt sem tudjuk, eszik vagy isszák.
Kurznak jó esélye van arra, hogy az őszi előrehozott választások után akár egyedül, de a legrosszabb esetben is egy nagyon meggyengült széljobbal erősítse meg saját pozícióit – ezzel Ausztriát nem engedve a magyar vagy lengyel útra lesodródni. A 2017-ben felvett, most napvilágot látott ibiziai videó, amin az FPÖ akkori elnöke és bécsi főpolgármester-helyettese spiccesen, átizzadtan beszélget egy orosz áloligarchanővel, azonban nem csak az osztrák széljobbnak kellemetlen. A videón ugyanis Strache arról értekezik nagyhangon, amivel a szélsőjobbot régóta Európa-szerte vádolni szokás: eladná magát az oroszoknak, feláldozná a sajtószabadságot, lopna a közbeszerzéseken. Ami Magyarországon kilenc éve mindennapi valóság, az Ausztriában, Olaszországban, Hollandiában vagy Franciaországban – tehát azon országokban, ahol az európai széljobb jelenleg a legjobb eredményeit hozza – még inkább csak fenyegető veszély. Strache ki is mondja Ibizán, hogy például az osztrák médiapiacon "orbáni állapotokat" akarna.
Ha viszont egy szkeptikusabb hozzáállással elemezzük újra munkáit, akkor, helyet adva a jelen fejleményeinek, jóval komorabb összképet kapunk Európa jövőjét illetően. A keresztény kultúrkör, amely páratlan a világtörténelemben, most komoly megpróbáltatásnak veti alá magát, a létéért kell megküzdenie egy kifejezetten ellenséges, saját magán kívül mást el nem ismerő muzulmán kultúrával szemben, amely nem ismeri az asszimiláció fogalmát, és saját eszmevilágát próbálja mindenáron elterjeszteni. Mit mondana ma erre Spengler? Valószínűleg azt, hogy az európai kultúra utolsó ciklusát, a telet éli most, és pusztulása biológiailag törvényszerű. De ezeket a sorokat nyolcvan évvel ezelőtt vetette papírra. A Nyugat akkor túlélte saját alkonyát, és remélhetőleg minden erejével azért fog küzdeni, hogy túlélje a jelent is. Mert ha erre nem lesz képes, akkor civilizációként sem létezhet tovább – legfeljebb lélektelenül. (A szerző politológus)
A résztvevőknek kiosztott vitaanyag alcíme is ez volt, amit nem is olyan egyszerű lefordítani, talán "nyugattalanodásnak" vagy "nyugattalanításnak" mondhatnánk magyarul, de leginkább csak körülírni tudjuk a jelentését. A modern angol nyelv hihetetlen hajlékonyságát és gyakorlatias pragmatizmusát egyaránt képes kifejezni, hisz tartalmának kifejtése akár egy önálló tanulmányt is megérne. Erre itt most nem nyílik tér, de azért talán érdemes eltöprengeni azon, hogy mitől is vált egy csapásra olyan divatossá ez a fogalom. Az alcímként ezt a kifejezést választó dokumentum már a bevezetőben világossá teszi, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy a Nyugaton belüli, valamint a Nyugat és a világ többi része közötti konfliktusok válnak egyre élesebbé, hanem hogy a Nyugat fél évezrede fennálló hegemón szerepének történelmi összeomlása a tét. Hogy milyen drámai hangütéssel próbálja mindezt egyértelművé tenni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Oswald Spengler A Nyugat alkonya című művére hivatkozó mondattal indít, ami nem igazán mondható szokványosnak a Nyugat hatalmi elitjeinek ezen az összejövetelén.
Az, amit Kurz csinál az FPÖ-vel. A szerző az Azonnali főmunkatársa 2019 a választások éve. Kövesse az eseményeket hétről hétre a HVG hetilappal. Most 20% kedvezménnyel fizethet elő 4 vagy 8 hónapra is!
A Kelet nyugati jólétre, demokráciára és biztonságra vágyott, és ezeket az EU és a NATO testesítette meg. Tíz éve azonban minden megváltozott, és egyre többen ábrándulnak ki a Nyugat eszméjéből. A gazdasági válság hatására visszaesett a jólét, az EU nem volt hatékony a recesszió, a munkanélküliség és az eladósodottság problémáinak kezelésében. Mint ahogyan nem tudta megállítani Oroszország grúziai és ukrajnai terjeszkedését sem. Ráadásul együttműködött az Egyesült Államokkal a Közel-Kelet szétverésében, amivel migrációs válságot indított el. Amelyet aztán szintén nem tudott megfelelően kezelni, sőt, még fokozta is a válságot azzal, hogy Angela Merkel önkényesen több százezer menekült befogadásáról döntött – írja Applebaum. Az iszlám nevében elkövetett terrortámadások tovább rombolták a Nyugat mítoszát. Kershaw és Applebaum egyaránt a bezzeg-Nyugat eszméjének hanyatlásával magyarázza az európai középpártok visszaesését és a különböző radikális jobb- és baloldali pártok megerősödését. Kershaw elismeri, hogy a mérsékelt pártok meggyengülésében a közösségi médiának is szerepe van, hozzájárul továbbá a második világháború emlékének megfakulása is, ám szerinte mindezek önmagukban nem lennének elégségesek a közép meggyengüléséhez.
Ez azonban önmagában nem magyarázza a kötelező éves vizitet, főleg nem az évi kettőt. Sokkal inkább magyarázza ezt az Orbán idei beszédeiből kirajzolódott, határozott nemzetközi politikai – nem stratégia, de – vízió: a Nyugat alkonya tézis. Úgy tűnik, a miniszterelnök őszintén hiszi, hogy az Európai Unió és az általa megtestesített nyugati, liberális világrend az utolsó kanyarhoz érkezett. Orbán olvasatát – a "nemzetek ébredését" – megerősítette a Brexit-népszavazás és a Trump-győzelem, és az egyre határozottabb, előbb Ukrajnában háborút kezdeményező, utóbb Szíriában beavatkozó orosz külpolitika is. E Nyugat alkonya-tézis egyik főszereplője Putyin, másik pedig – mint legalábbis a legutóbbi tusványosi beszéd óta tudjuk – Orbán maga. Ők azok, akik idejében megérzik és nemzetközi politikai súlyukhoz mérten megülik a változás szelét: leszakítanak darabokat szomszédos országokból, vagy retorikailag keménykednek nyugat felé. Kimenete pedig egy valóban többpólusú világ lenne, amelyben Putyin Oroszországa az egyik pólus, mégpedig az, amelyhez Magyarországnak földrajzi helyzete és vezetőinek értékválasztása okán húznia érdemes.
Ajánlott még: Ember és gép. Oswald Spengler élete és filozófiája. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos. Szállítási és fizetési módok
Leghíresebb munkája, A Nyugat alkonya 1918-ban, az első világháború után jelent meg, mintegy próféciaként, előrevetítve a huszadik század kegyetlen évtizedeit. A könyv a maga nemében kuriózumnak számított a kortárs filozófiai körökben, mivel történelemszemlélete radikálisan eltért az addigi filozófiai történelemértelmezésektől, amelyek azt vallották, hogy a történelemnek van egy végső célja, egy küldetéstudata és egy egységes, nem ciklikus (lineáris) vonulata. Spengler mindezzel szemben azt állította, hogy a történelem egy olyan folyamat, amelyben a kultúrák céltalanul, összevissza növekednek, mint virágok a réten, és a nyugat-európai kultúra csak egy a sok közül. Ez a véletlenszerűség, amelyet kritikusai a kultúrák "biologizálásának" tartottak, fontos szerepet játszott Spengler kultúraelméletében, amely szerint a kultúrák mint biológiai organizmusok születnek, öregszenek és a végén elpusztulnak, mint minden, ami él. A kultúra és a civilizáció spengleri értelmezése szerint a kultúra felfogható mint egy szoftver, a civilizáció pedig mint egy hardver.
Oswald Spengler Könyv Noran kiadó, 2011 1287 oldal, Kemény kötésű fűzött A5 méret ISBN 9789639996335 Státusz: Kifogyott Bolti ár: 8 990 Ft Megtakarítás: 0% Online ár: 8 990 Ft Leírás Szerb Antal szerint: OSWALD ARNOLD SPENGLER nagyságához az irodalomtörténet számára nem fér kétség. Nemcsak stílusának gyönyörű világosságáért (őt igazán nem lehet »ködös« németnek mondani! ), nemcsak történetmegvilágító nagyszerű ötleteiért, hanem elsősorban azért is művészi érték, mert a történelem egészét műalkotássá formálta. Tökéletes szerkezetű épületté alakította az emberiség múltját, azt tette, ami csak a legnagyobb művészeknek adatik meg: értelmet vitt az értelmetlenségbe. * Oswald Arnold Gottfried Spengler német történész és filozófus volt, az alábbi idézetek ízelítőül szolgálhatnak a spengleri stílusból: mokrácia és plutokrácia egyjelentésűek. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint szándék a valósághoz, elmélet a gyakorlathoz, ismeret az eredményhez.